„VEREM MÉLYÉN” KRÍZIS KLUB
Ha úgy érzi, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, álljon meg egy pillanatra és olvassa el ezt a levelet! Önnek szól! Csak öt perc!
Nem akarom meggyőzni arról, hogy amit érez, a szenvedés, az valódi. Csak úgy fogok itt írni, mint aki tudja, mit jelent a szenvedés.
Nem tudom, ki Ön és miért olvassa ezeket a sorokat. Csak azt tudom, hogy olvassa és ez már jó. De feltételezem, hogy azért van itt, mert szenved és véget akar vetni az életének! Ha ez így van, szeretnék ott lenni magával és leülni szemtől szembe, nyitott szívvel beszélgetni. De mivel ez nem lehetséges, így most ezen a levélen keresztül teszem meg.
Ismerek néhány embert, aki meg akarta ölni magát. Így van fogalmam róla, mit érez. Tudom, hogy most nem lenne képes egy hosszú könyvet elolvasni, ezért rövid leszek. Az alatt az öt perc alatt, míg ezt olvassa, s míg együtt leszünk, öt egyszerű, gyakorlati dolgot szeretnék megosztani. Nem fogom megkérdezni, miért akarja megölni magát. csak azt gondolom, hogy valóban szenved.
Nos, ha még mindig olvassa ezt a szöveget, az nagyon jó! Szeretném megkérni, hogy maradjon is velem a végéig! Remélem, hogy ez azt is jelenti, hogy legalább egy picit bizonytalan, és ott mélyen, valahol legbelül tudja, hogy valóban meg akar-e halni, vagy még lenne kedve élni. Gyakran érzik ezt, még a legmélyebb kétségbeesés sötétségében is. Kétségek között vergődni a halállal kapcsolatban… ez normális. A tény, hogy még ebben a pillanatban él, azt jelzi, hogy bizonytalan! Ez azt akarja jelenteni, hogy miközben meg akar halni, egy rész önben mégis folytatni akarja az életet.
Tartsuk magunkat most ehhez, s folytassuk egy kicsit! Kezdjük azzal, hogy gondolkodjunk egy kicsit a következő mondatról:
„Az öngyilkosság nem egy választás, az akkor következik be, amikor a fájdalom mértéke meghaladja azokat az erőforrásokat, melyekkel szembe lehetne vele nézni.”
Az öngyilkosságban erről van szó. Ön nem egy gyűlölködő, bolond, alkalmatlan vagy gyenge ember, azért mert öngyilkos akar lenni. Azért mert vannak sötét gondolatai, még nem jelenti azt, hogy meg is akar halni. Csupán azt jelenti, hogy jelenleg sokkal nagyobb a fájdalma, mint hogy meg tudjon vele birkózni. Ha súlyokat halmoznék a vállaira, egy idő után összeomlana, ha még több és még több súly tennék rá… bármennyire is állva akarna maradni. Ezért haszontalan gondolat az, amikor azt mondják, hogy állva maradni – élve maradni – morális kérdés, tartás kérdése…. Biztosan Ön is azt tenné, ha bírná!
Ne fogadja el, hogy néhányan azt mondják, „nincs miért öngyilkosnak lennie”. Számos szenvedésforma lehet, ami öngyilkossághoz vezethet. Az, hogy egyik fájdalom elviselhető, a másik nem, embertől függ. Az, ami valakinek még tolerálható, a másiknak már nem. A határ, ahol az elviselhető átfordul az elviselhetetlenbe, a személyes erőforrások meglététől függ. Az emberek nagyban különböznek abban, hogy mennyire képesek elviselni a fájdalmat.
Amikor a fájdalom meghaladja a megküzdéshez szükséges erőforrások mértékét, akkor jelentkeznek a sötét gondolatok.
Az öngyilkosság nem egy jellemhiba. Morálisan nem lehet megítélni. Csupán egy egyensúlytalan állapot a fájdalom és a megküzdő képesség között.
Túl tudja élni az öngyilkossági gondolatokat, ha a következőket megteszi egymás után:
- Találjon egy módszert, amivel a fájdalmát, szenvedését csillapítani tudja
- Találjon egy módszert, amivel megküzdő képességét erősíteni tudja
És íme, az öt megfontolandó dolog, amiről az imént írtam:
- Az első dolog, amit meg kell hallgatnia, hogy ki lehet jutni ebből az állapotból. Számtalan ember, aki legalább annyira szenvedett, mint most Ön, sikeresen kijutott ebből a helyzetből. Így Önnek is nagy esélye van arra, hogy kijusson! Remélem, ez az információ ad némi alapot a bizakodásra.
- A második dolog, amit szeretnék javasolni, hogy adjon magának időt és tegyen különbséget! Mondja meg önmagának, hogy „várok még 24 órát, mielőtt bármit tennék!”. Vagy egy hetet… Gondolja át, hogy az érzések és a cselekvések különböző dolgok. Az az érzés, hogy meg szeretne halni, még nem jelenti azt, hogy meg is kell ölnie önmagát most rögtön! Tegyen különbséget az öngyilkossági vágy és az öngyilkos tett között! Csak 24 óráról van szó! És képes lesz rá, hiszen ennek elolvasására is tud szakítani öt percet! Folytassa még öt perccel, majd folytassa még… és közben legyen tudatában annak, hogy bár vannak öngyilkos gondolatai, jelenleg mégsem azon van, hogy megtegye. Ez nekem nagyon bátorítónak tűnik, s remélem, Önnek is.
- A harmadik dolog: gyakran úgy gondolunk az öngyilkosságra, mint egy eszközre, amivel elérhetjük a szenvedések, a fájdalom csökkenését. Nem akarunk meghalni, de a szenvedésnek véget akarunk vetni. Gondolja el, hogy a megkönnyebbülés is egy érzés. S egy érzést csak akkor tud átélni, ha él! Nem fogja érezni az oly kétségbeesetten keresett megkönnyebbülést, ha halott lesz!
- Negyedik dolog: néhányan rosszul fognak reagálni az öngyilkossági gondolatára, mert félnek vagy mérgesek. Ezek az emberek szándékaik ellenére, ahelyett, hogy csökkentenék az Ön fájdalmát, éppen növelhetik azt azzal, hogy meggondolatlanul beszélnek vagy cselekszenek. Meg kell értenie, hogy az ő negatív reakciójuk saját félelmeikből táplálkoznak, s nem önnek szólnak.
Más emberek viszont Önnel vannak ezekben a nehéz pillanatokban is. Ők nem ítélkeznek Ön felett és nem akarnak ellentmondani. Egyszerűen csak figyelnek Önre! Találjon meg közülük legalább egyet! Most! Használja ki a 24 órát! Vagy az egy hetet! És mondja el valakinek, mi történik önben!
Teljesen jó dolog, hogy képes segítséget kérni! Hívjon fel egy segélyvonalat, vagy keressen egy szakembert a közelben! Menjen el egy pszichológushoz, pszichiáterhez, vagy bárkihez, aki képes arra, hogy meghallgassa Önt! De főként ne vegye magára azt a többlet terhet, hogy ezt a helyzetet egyedül kell megoldania. Önmagában az, hogy beszél arról, mi az, ami ebbe az állapotba sodorhatta, már enyhítheti a nyomást. És lehet, hogy éppen ez a helyzet segíti hozzá ahhoz, hogy plusz erőforrásokat találjon a megküzdéshez, olyan erőforrásokat, melyek szükségesek lehetnek az egyensúly helyreállításához.
- És az utolsó dolog, amit akarok, hogy tudjon: az öngyilkossági érzések traumatizáló hatásúak. Ha eltűnnek ezek a gondolatok, akkor is kell önmagával foglalkoznia továbbra is. Egy terápia, egy kezelés elkezdése ilyenkor nagyon hasznos lehet.
Nos! Eltelt néhány perc és Ön még mindig velem van! Nagyon örülök!
Mivel idáig itt maradt, megérdemel egy kis ajándékot! Azt gondolom, meg kell jutalmaznia önmagát. S az ajándékkal olyan plusz erőforrásokhoz jut, melyek segítik a megküzdést. Emlékezzen, hogy fentebb azt írtam, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy több az erőforrása, mint a fájdalma.
Tehát, keressen még magának egy, két… vagy tíz újabb megküzdési lehetőséget, egészen addig, amíg ezek az erőforrások többet nyomnak majd a mérlegen, mint a szenvedés forrásai.
Ha ez az írás tudott Önnek némi enyhülést nyújtani, akkor most a legjobb és legnagyobb erőforrás, amit csak találhat, az az, hogy keres valakit, akivel beszélhet. Ha talál valakit, aki meghallgatja, akinek elmondhatja az érzéseit, akinek elmesélheti, hogyan jutott el ebbe az állapotba, akkor valóban nagyban megnövelte az esélyei és erőforrásait. Szerencsére, akit elsőre választ, nem lesz az utolsó. Számos ember van, aki szívesen meghallgatná, mi történt Önnel, mi van Önben.
Itt az ideje, hogy elkezdje keresgélni a közelében ezt az embert!
És most szeretném, ha felhívna valakit!
A szöveg eredetije angol nyelven: David L. Conroy http://www.metanoia.org/suicide/
francia nyelven: Stéphane Barbery http://www.barbery.net/psy/suicide/lisezceci.htm
Fordította és átdolgozta: Papp Mária
