„VEREM MÉLYÉN” KRÍZIS KLUB
- Vegye komolyan!
Tévhit: „Aki beszél róla, az nem teszi meg!” A tanulmányok szerint az öngyilkosságot elkövetők 75%-a adott valamilyen jelzést, kifejezte mélységes kétségbeesését a tettét megelőző hetekben, vagy hónapokban.
Tévhit: „Aki meg akarja magát ölni, az bolond!”Az öngyilkosságot elkövetők 10%-a valóban pszichotikus állapotban van a tett idején, vagyis a realitással való kapcsolata súlyosan sérült. De a többségük olyan ismert betegségekben szenved, mint a depresszió. Az őrültség jeleinek, furcsa viselkedésformáknak a hiánya még nem jelenti azt, hogy valaki nem fog öngyilkosságot megkísérelni.
Tévhit: „Ez a probléma nem is volt olyan súlyos, hogy meg kelljen ölnie magát!” Gyakran lehet ezt a közhelyt hallani olyanok szájából, akik ismerték az öngyilkos személyt. De fontos, hogy nem a probléma súlyosságát kell értékelni, hanem a probléma által kiváltott szenvedés nagyságát. S ebben minden ember különbözik. Lehet, hogy egy nehézséget az egyik ember meg sem érez, míg ugyanaz a probléma a másikat súlyos krízisbe sodorja.
- Jegyezzük meg: az öngyilkos viselkedés mindig egy segítségkérés!
Tévhit: „Aki meg akar halni, azt semmi nem tudja megállítani!” Az a tény, hogy az adott ember még él, elégséges bizonyíték arra, hogy személyiségének egy része még élni akar. Az öngyilkossági krízisben lévő ember ambivalens érzéseket él meg. Egy része élni akar, de másik része sem feltétlenül a halált szeretné, csupán a szenvedésnek akar véget vetni. Az élni akaró rész ejt el utalásokat, hogy ő mire gondol, mire készül. Ha egy öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó ember Önhöz fordul, feltehetően azért teszi, mert úgy gondolja, Ön másokkal szemben több, jobb segítséget tudna neki nyújtani. Talán azt gondolja, hogy van tapasztalata az ilyen helyzetek kezelésében, és bizalommal fordulhat Önhöz, hiszen titkát kellő gondossággal kezeli majd. Kevésbé fontos, mennyire sötét és negatív az elbeszélésének tartalma és hangvétele, hiszen már az a tény, hogy Önhöz fordult, egy pozitív, reménykeltő cselekedet a részéről.
- Adjon, vagy keressen segítséget az Önhöz fordulóhoz! – „inkább korábban, mint későn!”
Az öngyilkosság megelőzése nem az utolsó pillanatban történik többnyire. Minél hamarabb meg kell kezdeni a segítségnyújtást. Sajnos, a belső folyamatok előrehaladtával a személy eljuthat egy olyan állapotba is, amikor már elutasítja a segítséget. Épp ezért, még ennek a fázisnak a bekövetkezte előtt, a segítségkérés idején, meg kell tenni mindent, hogy a segítségkérő szenvedésnyomása csökkenjen.
- Hallgassa meg!
Ha Önhöz fordult egy öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó ember, adjon neki meg minden lehetőséget, hogy enyhítse belső feszültségét, ventilálja nehéz érzéseit. Nem kell, hogy Ön sokat beszéljen, nem léteznek úgysem bűvös szavak. Az a fontos, hogy nyitottan és ráirányulva figyeljen, s ez a hangszínében és viselkedésében is tükröződni fog. Azzal is tud enyhíteni a krízisben lévő szenvedésén, hogy nem hagyja őt egyedül a problémájával. Jó, ha megfogalmazza, mennyire örül, hogy Önt választotta a bajba lévő személy, s kitüntette bizalmával. Nyugalom, szimpátia, elfogadás. Kerülje a vitát és a bölcs tanácsadást, kioktatást!
- Meg kell kérdezni: „Gondoltál már az öngyilkosságra?”
Tévhit: „Ha beszélünk róla, azzal csak a valószínűségét növeljük az esemény bekövetkeztének!” Az embereknek már van egy elképzelése az öngyilkosságról. Jelen van mindenhol a médiában. Ha egy reménytelen állapotban lévő embernek Ön felteszi az említett kérdést, azzal már jót tesz. Ezzel azt az üzenetet közvetíti felé, hogy aggódik érte, komolyan veszi, és nyitott, ha a fájdalmát a szenvedő meg karja valakivel osztani. Lehetőséget ad a másiknak arra, hogy legalább részlegesen, de megszabaduljon a fájdalmas érzésektől. Ha a szenvedő már beszélt is asz öngyilkossági gondolatairól, tervéről, igyekezzen felderíteni, meddig is gondolta azt végig: eltervezte-e az idejét, módját…
- Ha erősek az öngyilkossági késztetések, ne hagyja egyedül!
Ha öngyilkosságra alkalmas eszközök vannak a közelben, szabaduljon meg tőlük. „Méregtelenítse” a házat (gyógyszerek, fegyverek, mérgező anyagok).
- Sürgősen keressen szakembert, aki segíteni tud!
A megfelelő szakember megtalálása mellett, vagyis amikor egy harmadik személy lép be a helyzetbe, biztosítsa a szenvedőt, hogy továbbra is számíthat Önre.
- Nincs titok!
Az a személyiségrész, amelyik fél attól, hogy kínjai csak fokozódnak, még több lesz a szenvedése, azt mondja majd: „ne beszéljenek erről senkinek!” De az a személyiségrész, amelyik élni akar, az beszél Önnel is. Ezzel az élni akaró résszel egyeztessen, s keressen egy érett, tapasztalt külső személyt, akivel beszélgetni tud a problémáiról, aki hatékonyan segíthet. Keressen tehát szakembert a segítségkérőnek és önmagának is. A szorongás, a nyugtalanság és a felelősség megosztása másokkal, sokkal könnyebbé és hatásosabbá teszi az öngyilkosság megelőzést.
Figyelmeztető jelek
Az öngyilkosság kockázatát növelő tényezők:
- szülő, közeli hozzátartozó, barát végső állapotban lévő betegsége, halála
- válás, különköltözés, kapcsolat vége, családon belüli stressz
- egészség elvesztése (ez lehet valóságos, de képzeletbeli is)
- munkahely, lakhatás, anyagiak elvesztése,
- szerepek, önértékelés, személyes biztonság elvesztése
- alkohol- és drogfogyasztás
- depresszió. Fiatalok esetében a depressziót elfedheti hiperaktivitás, magatartási probléma. Időseknél olykor helytelenül a korosodás természetes következményének tekintik a hangulat romlását, a visszavonulást, befelé fordulást. Figyelmet igényel és aggodalomra adhat okot, ha egy korábban meglévő depresszió hirtelen, minden előzmény nélkül eltűnik. A depresszióból való felépülés első fázisa egy különösen magas kockázatú időszak.
- szorongásos zavarok
Öngyilkossággal kapcsolatos érzelmi és viselkedésbeli változások
- leküzdhetetlen szenvedésérzés: a személy megküzdő kapacitását meghaladó szenvedésérzés. Az öngyilkossági gondolatok gyakran régi eseményekhez kapcsolódnak, mely régi érzéseket egy aktuális történés felelevenít és felerősíti.
- reménytelenség: az érzés, hogy jelenlegi fájdalom, szenvedés folytatódni fog, rosszabb lesz, és soha nem lesz már jobb az élet, a dolgok nem fordulnak jóra
- szorongás: abból az élményből születő szorongás, hogy a szenvedést csökkentő erőforrások, megküzdési lehetőségek kimerültek
- értéktelenség, megalázottság, bűntudat, öngyűlölet érzése. Az önkontroll elvesztésétől való félelem, félelem attól, hogy magának, vagy másoknak kárt okoz.
- szomorúság, visszavonulás, fáradtság, fásultság, idegesség, ingerlékenység, haragosság
- hanyatló iskolai, munkahelyi teljesítmény, vagy egyéb kötelezettségek elhanyagolása. Más esetekben épp ezek ellentéte: az idő kitöltésére többletfeladatok vállalása.
- szociális izoláció, vagy olyan csoportok látogatása, amely csoport tagjainak viselkedése jelentősen eltér az addig megszokott társaságainak viselkedésétől.
- a barátok, a korábban kedvvel végzett tevékenységek és a szexualitás iránti érdeklődés csökkenése
- a személyes higiénia, jóllét és megjelenés elhanyagolása
- az alvási és étkezési szokások jelentős megváltozása
- időseknél előfordulhat az étkezés elutasítása, tápanyagszegény étkezés, az orvosi előírások figyelmen kívül hagyása
- nehéz időszakok: szabadság, vakáció, évfordulók, a kórházi távozás utáni első hét, egy súlyos betegség diagnosztizálásának időszaka
Öngyilkos viselkedés
- korábbi öngyilkossági késztetések,
- az öngyilkossági gondolatok és érzések nyílt kifejezése, megfogalmazása
- kidolgozott öngyilkossági terv, meghatározott módszerekkel, eltervezett időben
- szándékos önsértések: vágások, égések, fej falba verése
- felelőtlen viselkedés: balesetokozás, túladagolás, felelőtlen szexuális magatartás. Időseknél és gyerekeknél: megmagyarázhatatlan balesetek.
- végrendelet írása, fontos, személyes tárgyak elajándékozása
- furcsa búcsúzkodás
- kétértelmű vagy közvetett szóbeli közlések: „el fogok utazni messzire és jó hosszú időre”, „nem kell értem többet aggódnotok”, „csak aludni akarok, és nem akarok többet felébredni”, Megbünteti az Isten az öngyilkosokat?”, „a hangok azt mondják nekem, hogy rossz dolgokat kövessek el”. Érdeklődik az eutanáziáról, a halállal kapcsolatos morbid vicceket, történeteket mesél.
Papp Mária klinikai szakpszichológus
