A gyerekek még szerencsés helyzetben vannak: számukra átgondoltan be van programozva a rendszeres pihenés, bizonyos időközönként kapnak legalább néhány nap vagy hosszabb szünetet. Egy dolgozó felnőtt azonban nehezebben tudja biztosítani maga számára a szükséges pihenést. Több tényező löki abba az irányba, hogy akár saját egészségével visszaélve éppen a regenerálódásról mondjon le. Egyrészt szűkös a szabadnapok száma, másrészt könnyen elcsábulhat az ember, hogy ez idő alatt más jellegű feladatait próbálja bepótolni. Ez a bejegyzés azt célozza, hogy átgondoljuk, a különféle teendők sűrűjében hogyan oldható meg mégis a regenerálódás, felfrissülés annak érdekében, hogy elkerüljük a kiégést.
Ha van lehetőség a nyaralásra, az persze ideális helyzet. De ha lapos a pénztárca, akkor is szervezzük meg, hogy pihenőnapjainkat más környezetben töltsük, ne azt a négy falat lássuk, mint év közben. Ez nagyon fontos: egy otthon eltöltött hétről, még ha nem is csinálunk semmit, könnyen lehet, hogy még fáradtabban térünk vissza munkahelyünkre. Miért? Mert a megszokott környezetben megszokott gondolatainkat pörgetjük a fejünkben. Új környezetben más impulzusok érnek, egészen elfelejtjük a hétköznapokat. A kiszakadás, mást csinálás a lényege a pihenésnek, nem a semmit tevés. Szinte mindegy, hogy a tenger morajló habjaiban gyönyörködünk, vagy vidéken a tehén bőgésében, mindkét esetben eltávolodunk gondolatban, és ami fontosabb, érzelmi szinten a hétköznapi nehézségektől. Ami akkor olyan nagy problémának tűnt, arról most látjuk, hogy az életnek csak kis szelete.
Ha tehát szűkösek az erőforrások, ne bánjuk, hogy a vágyott nyaralásra nem jut, ha van vidéki rokonunk, látogassunk hozzá, vagy egy vendégházban szálljunk meg pár napra. Ha erre sincs keret, és úgy döntöttünk, mindenképp maradnunk kell, akkor sincs tragédia, viszont nagyobb önfegyelmet igényel, hogy a szabadság valóban pihenéssel teljen. Tervezzük meg, melyik napnak mi a programja, amit legjobb, ha egyeztetünk másokkal is (családdal, barátokkal), így nagyobb eséllyel fogjuk betartani, nem pedig otthon maradni mégis. Legyen az strandolás, kirándulás, színház, baráti összejövetel, ha élvezetes programokkal töltünk meg egy hetet, olyanokkal, amikre csak korlátozottan van idő év közben, akkor válhat valódi nyaralássá az otthoni egy hét is. Még jobban észnél kell lennie annak, aki egyedül van, és a barátai is csak korlátozottan érnek rá (mondjuk, mert ők elutaznak). Ha minden nap kirándul egyet, és közben csak úgy van, befogadja, ami vele történik anélkül, hogy „átgondolna” kérdéseket, szinte lelki gyakorlatnak is beillik majd a szabadság ideje, és garantáltan felfrissülve tér majd vissza munkahelyére.
Külön probléma, hogy a családosok számára gyakran a nyaralás sem pihenés, hiszen szervezni kell, nevelni a gyerekeket, odafigyelni, minden rendben legyen. Jó, ha a közös nyaraláson túl sikerül legalább egy hétvégére lepasszolni valakihez a csemetéket, és nyugodtan, kettesben eltölteni azt az időt. A takarításnak pedig nem ez az ideje, az ráér máskor: vegyük komolyan, hogy az egészségünk, munkabírásunk miatt fontos megadni magunknak a pihenést is.
És még egy utolsó konkrét tanács: a TV-nek erősen szabjunk határt. Nem baj, ha egész nap mást csináltunk, és este megnézünk egy filmet. De csalódni fogunk, ha a TV-zésről várjuk, hogy kipihentek legyünk. A TV bámulása nem segíti az érzelmi feldolgozást, átmosódást, ami a lényege lenne a pihenésnek.
Forrás: www.lelki-segitseg.hu
